Az „50 tehetséges magyar fiatal” program azt tűzte célul maga elé, hogy a hasonló kezdeményezéseken túlmutató felelősségvállalással a tehetségek elismerésének rangos, mértékadó platformjává váljon. Akik eddig részt vettek benne, visszaigazolták ezt a törekvést. A La femme pedig folytatni akarja, amit elkezdett.

A pedagóguscsaládba született Kiss Ádám édesapja és édesanyja is matematika-kémia szakos tanár, édesapja informatikát is tanít, éppen a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban, ahová Ádám is járt. A programozás rejtelmeibe tulajdonképpen ő vezette be. A legózás gyermekkori szenvedély, a programozással pedig a játékban rejlő lehetőségeket lehetett bővíteni. A tehetséges fiú egy év alatt elsajátította a NXT-G ikonalapú programnyelvet, az összetettebb programok készítéséhez pedig később megtanulta a C programnyelvi környezethez hasonló NXC karakteres robotnyelvet.

Dr. Korondi Péter tanszékvezetővel a La femme „50 tehetséges magyar fiatal” programja sodorta össze. „Én eleve hosszabb távban gondolkodtam, amikor Ádámot megismertem” – mondja szinte természetesen dr. Korondi Péter, a Műegyetem mechatronika tanszékének tanszékvezetője. Ebbe sok minden beleértendő. Kiss Ádám, a középiskolás mentorált ugyanis robotikával próbálkozott, ez a kutatási terület pedig Korondi professzor szívének is kedves. Ádám számára a Lego robotok jelentették a tudása megalapozását, de már régen tudja, hogy nem akar ezen a szinten megrekedni. 

Végül a mentorprogramban való megismerkedésük, a személyes találkozások, az első benyomások vették rá a tanszékvezetőt, hogy rábeszélje Ádámot a Műszaki Egyetemre. „A program legnagyobb élménye volt, amikor a professzor úr meghívott az egyetemi robotika laborba, és megismerkedtem az etorobotikával…”- mondta Ádám. Az etorobotikával foglalkozó kutatásokban nem az emberszabású robotok, nem a Terminátor előállítása felé keresgélnek. Hanem az emberi társat kutatják, amiben az etalon például a kutya lehet, az ember leghűségesebb barátja. Így tehát az ő kutatási programjukba bekapcsolódtak a mechatronikusok mellé a programozók, a pszichológusok és az etológusok is. És Ádám, ebben a körben lelhet helyet magának. E köré építette fel Korondi professzor a fiú mentorprogramját: azzal foglalkoztak, hogy kitáruljon előtte a világ, a látóhatárát igyekeztek szélesíteni. Például a professzor elküldte Ádámnak a műszaki egyetem elsőévesenek újonnan készült tananyagát, mert tesztelni akarta rajta: vajon egy középiskolából érkező mennyit fog fel, mennyit ért meg belőle. Ádám bevallja, a könyv jelölésrendszerét gyakran nem értette, a magyarázó szöveges részeket viszont nagy élvezettel olvasta…

Bár Ádám sérelmezte, hogy a középiskolában nem engedik az őt érdeklő dolgokra, a fizikára, a matematikára, a kémiára koncentrálni, helyette heti ötször testneveléssel meg irodalomórával tartják fel, a professzor segített neki megérteni, hogy nyitottnak kell maradni a világra, ebben az asszociatív képesség nagyon fontos, elengedhetetlen. És ehhez a műveltség, a tudás, az ismeret sokoldalúsága kell. Szerinte a szakbarbárból nem lesz jó kutató, nem lesz jó mérnök, mert ahhoz arra van szükség, hogy az embernek érzéke legyen a világra.